Egy homár kálváriája Petrezselyeméknél

Sziasztok!

Ma  meg kell szakítanom a húsvéti menüsort, mivel tegnap az én drága egyetlen szerelmem gondolt egyet és haza állított egy élő homárral, mondván ez kihívás lesz számomra! Mondanom se kell, hogy a szívroham kerülgetett amikor megláttam ezt a hatalmas ollókkal rendelkező, de mégis ártatlan kis állatot! Persze az én feladatom lett volna megölni, de ezt kapásból elutasítottam, majd a következő percben rájöttem, hogy nincsen akkora lábasom amibe beleférne ez a jókora példány, hiszen több mint egy kilós volt, persze a drágaságom ezt oldotta meg leghamarabb kért a szomszédunktól, aki szintén átjött, hogy megnézze az állatot és Ő se tudott semmi okosat  mondani, pedig gyakorlott szakács. 

Ekkora én már teljesen bepánikoltam és épp ott tartottam, hogy valamelyik szomszédunk kerti tavacskájába belecsempészem, de természetesen ez kivitelezhetetlen lett volna. Körülbelül három negyed óra eltelte után jegeltük a témát és lefektettük Szofit, aki persze nagyon örült az új játszópajtásnak, szegény nem is sejtette, hogy mit tervez az anyja és az apja az új barátjával.

Miután lehiggadtunk mindketten megegyeztünk abban, hogy Feri lesz a gyilkos, mivel Ő találta ki, hogy ez legyen a vacsi és mégiscsak Ő a férfi a háznál! Nem igaz? 

Ezután lázas keresgélésbe kezdtem, hogy hogyan kell megölni egy homárt, persze az interneten rengeteg ötletet találtam, és sok kutatást is elolvastam, melyek a homár fájdalom küszöbével foglalkoznak (ami állítólag nagyon alacsony), meg azzal, hogy melyik a leghumánusabb módszere az elpusztításának. Míg ezeket olvastam egyre rosszabbul lettem és a homárunk ami le volt jegelve, hogy elaléljon, el kezdett mozogni, szóval kezdett tarthatatlanná válni a helyzet. Ekkor eszembe jutott, hogy megnézem kedvenc szakácsom könyvében az Ízek Itáliájában, hátha találok benne ötletet, és nagy szerencsémre találtunk egy nagyon kíméletes módszert a kivégzésre.

Nem volt más hátra, mint megtenni, így kimentünk a teraszra, hogy ott végezzünk vele: a lényeg, hogy az óllóit szorosan le kell fogni, majd a két szeme közé egy éles kést teszünk, és egy kalapács segítségével beütjük a kést, majd erőteljes, lefelé irányuló mozdulattal  teljesen átvágjuk a fejet. Szőrnyű volt! Én hallani véltem a sikítását is és fejvesztve rohangáltam a kertbe, miközben kiabáltam a Ferivel, hogy hogy teheti ezt, persze Ő is ki volt borulva, de végre véget ért szegény homár kálváriája, na meg a mienk is.

Giorgio Locatelli azt írja, hogy akkor vegyünk homárt, ha elég bátrak vagyunk, ami teljesen igaz, hiszen nekünk röpke három órába telt, míg végeztünk vele, és mégis minden valamire magát tartó szakács azt javasolja, hogy csak friss, élő homárt vegyünk, mert a fagyasztott vagy előfözött ízetlen lesz mire elkészítjük, így ha nem vagyunk képesek az ölésre, menjünk étterembe és együnk ott. 

Mindenesetre a végső konkluzióm, hogy megérte, mert isteni lett, pedig körülbelül éjfél volt mire megettük, még a másállapotom sem fogott ki rajtam, pedig ilyenkor nem szoktam kívánni a tengeri herkentyűket, ám most nem zavart akkor is megettem és nem bántam meg. 

Aki teheti próbálja ki otthon, mi legközelebb, biztos, hogy étteremben eszünk homárt, mivel nem váltunk  rutinos homár gyilkosokká, nem véletlenül nem vagyunk már vadászó-gyüjtögető társadalom!!:-) A húst én továbbra is döglötten veszem, de nem akarok elrettenteni senkit, egyszer érdemes megpróbálni, hátha másnak nem lesz ekkora kín! 

Grillezett homár fehérboros pennetésztával: 

Hozzávalók (2 személyre):


A homárhoz:

1 db (körülbelül 1 kg-os) élő homár

1 db citrom

3 db babérlevél

4 gerezd fokhagyma durvára vágva

 1 csokor durvára vágott petrezselyem

só

frissen őrőlt bors

2 gerezd zúzott fokhagyma

fél citrom leve

2 ek olívaolaj

A tésztához:

250 gramm színes penne tészta megfőzve

1 csokor friss petrezselyem durvára vágva

10 dkg fenyőmag pirítva

2 gerezd fokhagyma

1/2 pohár fehérbor

1kk étkezési keményítő

só

bors  

Elkészítés:

4-5 liter vízbe beletesszük a fokhagymát, babérlevelet, az egész citrom levét, a petrezselymet, sózzuk, borsozzuk és feltesszük forrni.

A homárt a fent leírt módón megöljük :-(, majd bedobjuk a forrásban levő vízbe és lefedjük. Körülbelül 5-10 percig főzzük és amikor gyönyörű vörös lesz a színe, akkor kivesszük. A főtt homárt alulról hosszában kettévágjuk és tepsire tesszük. Ha elég ügyesek vagyunk, akkor a húsa kiesik a páncélból. Persze a legértékesebb része az óllója, amit nem nehéz feltörni, ha van speciális rákbontónk, amivel megtördeljük az ollókat, és a csontot eltávolítjuk. Ám ilyen eszköz híján sem kell elkeseredni. Szárnyasollóval bevágjuk a páncélt a csücskénél, majd éles kiskéssel vagy kisollóval körben felnyitjuk. Ez a művelet pontosan olyan, mintha konzervnyitó nélkül, késsel bontanánk konzervet. Ha ügyesek voltunk, a rákhús egyben kiesik az ollóból. Ezt a húst is tegyük a tepsire és dörzsöljük be a zúzott fokhagymával, megkenjük az olívaolajjal és meglocsoljuk a citromlével, végül sózzuk borsozzuk. A sütőt grill fokozatra állítjuk és 200 fokon 10 percig grillezük a husinkat.

Elkészítjük a tésztát: serpenyyőben olívaolajat forrósítunk és megdinszteljük rajta a zúzott fokhagymát, hogy színt ne kapjon. Rádobjuk a petrezselymet, a fenyőmagot és még 2-3 percig pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral, sózzuk-borsozzuk. Nagy lángon forraljuk, míg az alkohol elfő belőle. Kis tálba 1 evőkanál vízzel elkeverjük a keményítőt és hozzáadjuk a mártáshoz. Megvárjuk, míg mégegyszer felforr és besürűsödik, majd hozzákeverjük a főtt tészát.

Végül pedig ízlésesen tálaljuk, a tésztára szórhatunk egy kis reszelt parmezánt és friss petrezselymet díszítésnek.

Jó étvágyat hozzá!

Puszil mindenkit:

Petrezselyem