2011. szeptember 15., csütörtök

Folytatódik a gasztro kirándulás

Ismét olaszországi élményeimről írok, természetesen egy nagyszerű tészta receptet is becsempészek az élménybeszámolóba!:-)
Ma velencei-vagy ahogy Szofi mondaná, medencei-élményeimről számolnék be: minden évben elmegyünk Velencébe-medencébe-, mivel ez az egyik  kedvenc európai városom, természetesen addig, míg nem jutok el egy másik hasonlóan varázslatos helyre, de most egyenlőre ez a kedvencem, imádom, a hangulatát, a kis utcákat, a kanálist, még a szagát is, és a kis hidakat, egészen múlt hét péntekig, amikor is ámokfutásba nem kezdtünk egy 35 fokos, napfényes délutánon, egy dupla babakocsival, két alvó gyermekkel és két óra szabadidővel!
Persze ti most nem is nagyon értitek, miről beszélek, ezért kezdem az elején: napfényes reggelre keltünk, jó meleg volt, de az elhatározás már megszületett Jesolo tengerpartjáról indulunk velencébe-medencébe- 13:50-kor a Moby Dick nevezetű hajóval, mely két órát vár az utasaira, majd visszaindul! Mindez szimpi volt, hiszen két kisgyerekkel pont elég idő ez, megnézzük a Szent Márk teret, fagyizunk, sétálunk és ennyi! Nem gondolkoztunk, elfelejtkeztünk a nem egészen európai szintű híd megoldásokról, pedig tavaly már egy gyerekkel sem volt  egyszerű csak lépcső van, máshogy nem lehet közlekedni, egyetlen híd kívétel, aminek sok értelme nincs, pedig ez  nem csak a babakocsisoknak lenne szupi, hanem a kerekes székkel közlekedőknek is, na de sebaj, mi kisutcákon kikerüljük a tenger melletti nagy hídakat, így inkább kis hidakon cipeltük a közben már alvó lányokat,





ami körülbelül 30-40 kiló volt, jelzem 36 fok, tűző nap, fülledt idő, leülünk egy kicsit, csak egy kávéra, kellemes tangó harmonika szól, jól vagyunk, kifújtuk magunkat, ám ránézünk az órára, jézus máriám, indulni kell, a hajó megy ekkor kezdődik ámok futásunk a kis utcák, hidak között, cipelünk, lihegünk, oda kell érni a térre, hisz megígértük Szofinak, hogy futkározhat, palotát láthat, odaérünk, izzadtan, fáradtan, gyerek felébreszt,örül, 





anya-apa, szól indulunk, újabb testedzés, végkimerülés, de legalább minusz egy gyerek így csak 20 kilót cipelünk, Szofi értetlenkedik, hova a sietség, kis hiszti, no comment, nincs szufla se, végre megérkezünk, felszállunk a hajóra és kitör a nevető görcs, mint egy rémálom! Nem hittük el, hogy ez volt a laza velencei kirándulás, amiből a legjobb dolog a hajókázás volt, mert azt mind élveztük és ülhettünk!:-)
A konkluzió egyszerű, babakocsival ne menjetek Velencébe, megoldhatatlan, illetve ne a Moby Dickkel, hisz két óra babakocsival nem elég! Remélem senki nem esik ebbe a hibába és megfogadjátok a tanácsom, nagyon durva volt, még most sem hiszem el, hogy ez történt!

A nagy túra után vágytunk egy jó kis vacsira, így a kempingben levő étteremig elvánszorogtunk, körülbelül 20 méter volt, de kilométereknek tűnt, és ettünk, amennyi belénk fért, így kompenzálva a testedzést, Én egy isteni pennét választottam, ami életem egyik legjobb tészta étele volt, nevezetesen Penne Diavolo, pikáns, friss, fűszeres, könnyű, kevés parmezánal, mennyei étek és itthon is könnyen beszerzhető hozzávalókból!:-)




Hozzávalók (4 személyre):

500 gramm penne tészta főzve al dente
1 kg paradicsom, lehetőleg Lucullus, hámozva, kimagozva, felkockázva
3 nagyobb gerezd fokhagyma, zúzva
oregánó
1 chilli kimagozva finomra vágva
1 dl vörösbor
200 gramm Schiacciata Piccante felkarikázva, vékonyan
100 gramm fekete olívabogyó
bors

Elkészítés:

A felkockázott paradicsomot, a fokhagymával együtt magas peremű serpenyőbe teszem és kevés olívaolajon sűrűre főzöm, majd hozzáadom a szalámit, a chillit, oregánót, sózom, borsozom, felöntöm a borral, megforralom és amikor már jó sűrű, összekeverem a tésztával, belekeverem az olívabogyót, friss reszelt parmezánnal meghintem és máris ehetjük!

Pikáns és mennyei fogás!

Jó étvágyat!

Puszi:

Petrezselyem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése